Elérkezett a nap amikor a sok készülődés és belefektetett munka után, elindulhattunk Budapestről Grenoble városába Franciaországba.
Július 1-én hajnali 4 órakor, miután mindenki megérkezett a buszhoz, elindult a 16 órás túra (legalábbis ez volt a terv). Az út eleje zökkenőmentesen alakult, körülbelül 3 óránként megálltunk egy-egy benzíkútnál pihenni, tankolni. Amint Németországba értünk azon belül is Münchenbe, elérkezett az első fennakadás. A továbbhaladásunkat a 96-os út jelentette volna, ám mint kiderült számunkra a németek nem arról híresek hogy közérthetően táblázzák ki az utakat. Mentünk néhány kört Münchenben és már úgy gondoltuk, hogy az életben többet nem akarunk ebbe a városba eljönni, de aztán csodával hatros módon egy fényképezőgéppel ráközelítve megleltük a 96-os út tábláját és így elindulhattunk tovább.
Itt nekem egy időre kiesett az út mert a nagy örömben, hogy tovább haladtunk szépen elaludtam. Mikor felébredtem, az úton újra osztrák rendszámokat láttam és azt hittem megint eltévedtünk és visszakellett mennünk Ausztriába, de szerencsénkre nem. Csak úgy vezetett az út Svájcba, hogy még egy osztrák kisváros pont belelógott az autópályába.
Innen már azt hittük, hogy sínen vagyunk. Svájcban Zürich-en keresztül továbbhaladva Genfbe kellet eljutnuk, hogy ott a svájci-francia határt átlépjük és onnan elkocsikázzuk Grenoble-ba. Ám itt is akadt egy kisebb probléma, ugyanis a már így is, időben kicsit megcsúszott utunkat, tovább növeltük azzal, hogy amikor Bern irányába kellett volna kanyarodnunk, mi Basel felé tartottunk, ezzel még másfél-két órát ráhúzva az útra.
Mindeközben Emil (aki repülővel ment Genf-be és onnan busszal Grenoble-ba) már a buszon ült és tudtuk, hogy szegénynek várnia kell majd ránk egy "kicsit".
Svájcban is rendbe jöttek a dolgok visszataláltunk a helyes útra és robogtunk Genf felé. Az üzemanyagunk fogyóban volt, de még annyit jelzett az üzemanyag mérő, hogy azzal úgy gondoltuk kibírjuk az első francia benzinkútig.
Tévedtünk.
A kisbusz nem jól mutatta az üzemanyag mennyiségét, és amint boldogan átgurultunk Svájcból Franciaországba a határ kellős közepén elfogyott az üzemanyag és megállt a busz.
A francia határőrök, egyből fegyverükhöz nyúlva kirohantak, mert azt hihették hogy robbantani akarunk a határon, de amikor a francia nyelven kívül mást nem nagyon tudó határőröknek Csaba elmagyarázta, hogy mi folyik itt (vagyis benzin hiányában mi nem) segítettek a leállósávba tolni a buszt.
Gondoltuk egyszerű lesz a dolgunk, eléstálunk egy közeli benzinkúthoz és egy kannával megtöltjük a tankot és minden király lesz. Itt két problémába ütköztünk: Egyik, hogy a franciáknál nem volt közel benzínkút a határhoz, a másik hogy még ha lett volna is akkor se lehetett volna elhozni a benzint, mert tilos a kanna az országban.
Így a kedves határőrök buzdítására, Svájcba sétáltunk vissza(Csaba, Attila és én), ahol miután egymástól kb 1 kilóméterre lévő megkérdezett emberek, mind 500 méterre saccolták a legközelebbi benzikutat nem tudtuk eldönteni, hol is lehet igazán.
De meglett!
Viszont az a probléma fenn állt, hogy miben visszük vissza a benzint? Itt támadt Csaba fantasztikus ötlete: Bement egy kebaboshoz és kért kétliteres üdítőket. Ezeket kiöntöttük és megtöltöttük a gyönyörű neonzöld diesel-el.
Vissza viszont már nem akartunk gyalog menni, így stoppoltunk. Hálistennek nem kellett sokat próbálkozni ,mert egy kedves úr a fiával elvittek minket a határig.
Ott az üzemanyagot betöltöttük a buszba és megpróbáltuk beindítani.
Nem sikerült....
Folytatás holnap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése