3. nap

A reggel enyhén döcögősen indult, mivel az utazás viszontagságaitól még mindíg kimerült társaság több tagja (köztük én is) negyed órát késett a megbeszélt 8 órás időponthoz képest. A csúszás következtében olyan későn értünk a reggeli helyszínéül szolgáló étterembe, hogy addigra akkorára dagadt a sor, hogy már nem volt időnk kivárni, mivel 9:15-kor hirdették ki a workshopok beosztását. Sebaj, gyorsan beugrottunk egy hangulatos, igazi francia pékségbe, és vettünk pár igazi francia croassaintot amit a helyszínre sietve fogyasztottunk el. Mint kiderült, Edit, Emil, Bálint és jómagam mind az 1-es csapathoz lettünk beosztva. Ez egy színész workshop, amit egy rendkívül kedves olasz rendező bácsi (akit saját kollégái igen találó módon Fehér Gandalfnak hívnak) tart majd egész héten.

A kurzus két és fél órán át tartott és meglepően izgalmasnak bizonyult, hiszen Gandalf nem igazén beszél angolul, ezért a csoportban levő francia lányok tolmácsolására kellett támaszkodnunk, akiknek szintén eléggé hiányos a szókincsük. Mindezek ellenére rengeteg érdekes dolgot csináltunk, és a karakterépítés egy egészen új módjával ismerkedtünk meg, egyelőre alapfokon.

A workshop után találkoztunk a többiekkel, és elmentünk a helyi Kebaboshoz ebédelni, miközben megosztottuk egymással friss élményeinket. A kaja jó volt, a hangulat jó volt, a nap égetett. Mivel az első előadás csak fél 5-kor kezdődött, úgy döntöttünk, hogy kimegyünk Grenoble egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) parkjába egy kis ebéd utáni sziesztára. Míg a többiek egy terebélyes fa lombkoronájának árnyékában heverésztek, addig Ati, Ádám, Barna és én hatalmasat frizbiztünk, aminek egy -feltételezhetően- hatalmas kutya ürülékének cipőm alatt trottyanó hangja vetett véget.  

Az előadás helyszínéül szolgáló színházhoz, a város egy kevésbé megnyerő panelnegyedén keresztül vezetett az út, de szerencsére a színház a maga szocreál küllemét leszámítva igen kellemes épület volt belülről. A román társulat adta elő saját darabját, amiről sajnos akármennyire is akarok, nem tudok semmi pozitívat mondani. Igaz, francia nyelven adták elő és mi egy szót sem értettünk belőle, de valahogy az egésznek olyan középiskolai diákszínjátszós hangulata volt. No de kritika helyett, inkább Attila egyik mondatát idézném, amit az előadás után mondott, és számomra tökéletesen meghatározta a darab minőségét: " Arra ébredtem, hogy a Barna hangosan horkol mellettem."

Az előadás után elmentünk vacsizni, majd ezt követően gyalog indultunk a következő előadás helyszínére, egy gyönyörű útvonalat választva, melyen haladva újfent elcsodálkoztam a várost körülölelő hegyek monumentalitásán. Az esti darab, a fesztivált szervező Grenoble-i csapat, a Creárc társulat mítikus alapokon nyugvó fantasy produkciója volt, ami technikai megvalósítását nézve már-már professzionális színháznak is nevezhető. A tartalmáról ellenben nem tudok érdemlegeset mondani, mivel egy mukkot sem tudok franciául. Ellenben sajnos egy kicsit hosszabbnak érztem a kelleténél, amit a színház teremben lassacskán eluralkodó, szaunához hasonló hőmérséklet csak tovább tetézett. A darab végeztével sietve hazaindultunk, mivel tudtuk, hogy másnap hasonlóan tartalmas nap vár ránk, és csipet csapatunk még nagyon távol állt a kipihentség fogalmától...

Arion