8-a a hajvágásé

Péntek. Szokásos koránkelés, későn ébredés, sietés, késés. De a mai nap mégis valami másról szól. Ma mutatjuk meg mivel dolgoztunk az elmúlt napokban. A reggelinél azt találgatjuk, hogy vajon milyen lesz az esti előadás. Van aki pozitívan látja van aki nem, Csaba mindenesetre nagyon kíváncsi és bizakodó. A délelőtti foglalkozás tartja az unalmas és feszült hangulatát. Alig várjuk az ebédszünetet, ami persze késik másfél órát a próba miatt. Egy gyors kebab aztán a parkban elpróbáljuk egy párszor a song paintinget. Ezután egy olyan dolog történt amire senki nem számított. Közös megbeszélés után Ádám és én úgy döntöttünk nekifogunk Barna hajvágásának. Az egész egy ártatlan poénból indult amit Ádám vetett fel, aztán kiderült hogy Barna mindig is ki akarta próbálni milyen az élet kopaszon. Tehát valóra váltva régi álmát levágtuk Barna haját. Egy parkban. Egy kuka felett. Valóban, ez nem a legszokásosabb, vagy leghigénikusabb módja a hajvágásnak, de kénytelenek voltunk alkalmazkodni a körülményekhez. A borotválás után mi nem láttunk nagy különbséget és visszamentünk hogy folytassuk a próbát. Azok az arcok amiket a megérkezéskor láttunk, felejthetetlenek. A csapat akivel egész héten dolgoztunk nem tudta felfogni mi történt Barnával, és miért lett kopasz. Túllépve ezen a problémán, folytattuk az Übü király próbáját. Ez volt az első alkalom amikor láthattuk a többi csapat munkáját is, és mind rettentő izgalmas volt a maga nemében. Ezután elindultunk sminkelni, átöltözni az esti előadásra. A jelmezes csapat nagyon felkészülten fogadott minket, mindenki felöltözhetett pillanatok alatt. A sminkesek keze alatt is égett a munka hiszen nem könnyű kisminkelni kb 200 embert szerepek szerint külön-külön. Majd egy korai vacsora és egy hosszú semmittevés után elkezdődött a fesztivál. A hatalmas társulat végigvonult az utcán felszabadult vidám hangulatban, és már leszállt az est mire a színpadhoz ért a menet. A nézőtér teljesen tele volt. Minden szabad helyen, a fűben, a korlátokon emberek ültek. Az előadás remekül sikerült. Alig látszott hogy kevesebb mint 10 napja próbáljuk azt, amit fél Grenoble tekint meg. A sok tánc, és énekes produkció között talán a tűztánc volt a legérdekesebb amely az egész produkciót egy zászló elégetésével zárta. Mi pedig egy reggelig tartó bulizással fejeztük be a fesztivált. Az izgalmak azonban még nem értek véget. A holnapi nap szinte teljesen szabad, és még a hazaút is hátravan. Vajon mit tartogat még számunkra a kisteherautónk: fehér villám?